Így leszek szobatiszta


Édesnyám tudja, hogy a szobatisztaságra nevelés elkezdésénél nem a korom számít, hanem a fejlettségem. Akkor kezdek el ismerkedni a bilivel, és a Wc -vel, amikor már önállóan segítség nélkül biztosan járok, leülök, felállok. Édesanyámmal együtt megyünk a Wc-be és az ott elhelyezett bilire, vagy gyermek ülőkés Wc-re pelenkában, vagy anélkül ráülhetek, vagy ráültet, ha szívesen fogadom. Csak egy-két percre, hogy ne menjen el a kedvem tőle, és azért is, mert nem játszóhely és nem kultúrszoba ( tudja, hogya helyes szokás kialakítása már kezdettől fontos!). Természetesen ilyenkor elmondja, hogya Család minden tagja itt végzi a szükségleteit (esetleg meg is mutatja). Étkezések környékén próbálkozunk amikor a pelenkámat cserélni szokta. Ha már örömmel ráülök ruhástól akkor megpróbálja úgy is hogy leveszi rólam a pelenkát. Ebben az esetben akkor ülök bilire vagy Wc-re, ha száraz volt a pelusom. Ha éppen bepisiltem, vagy bekakiltam akkor szükségtelen, hogy ráüljek akár melyikre is, mert úgy sem fogok, még véletlenszerűen sem csinálni semmit. Ilyenkor csak a megszokott pelenkacsere zajlik. Ha viszont száraz volt a pelus Édesanyám reménykedhet, hogy pont akkor pisilek vagy kakilok amikor a bilire, vagy Wc-re ültet, de csak egy-két percig ülök, akár sikeres akár nem, azután visszapelenkáz. Én azért rafinált vagyok és eleinte csak akkor fogok pisilni, vagy kakilni, ha visszakaptam a száraz, meleg, kényelmes pelusomat. Édesanyám persze nem haragszik, mert tudja, hogy már az is óriási lépés, hogy hajlandó vagyok a bilire vagy Wc-re ülni pár percre. Ilyenkor annyit mond csak, hogy nem baj, majd legközelebb sikerül, és a Wc-t is lehúzhatod, vagy segíthetsz a bilit kiönteni. Szóval ez egy ideig így megy. Eleinte véletlenszerűen sikeres a póbálkozásom, ilyenkor annyi dícséretet kapok, hogy egyre inkább izgatja a fantáziámat, hogy oda kéne figyelni és produkálni a bilibe, vagy Wc-be. Egyszer a bilire van kedvem ülni máskor a Wc-re, jó hogy mindig választhatok. Szeretek is oda járni, néha akkor is megyek, ha csak vak lárma az egész. Egyszer csak eljön az az idő amikor jelzem, hogy történik valami, de mire a megfelelő helyre érünk már végeztem is. Ilyenkor még a játék azért fontosabb, nem szívesen mondok le róla a bilizés kedvéért. Előfordul az is, hogy tudok ugyan időben jelezni, de átmenetileg más valami jobban érdekel, másra több időt szentelek, ilyenkor egy ideig nem jelzem szükségleteimet, sőt amíg elvégzem a dolgom esetleg el is bújok, hogy ne is lássák miben mesterkedem. De, eljön az az idő is hamarosan, amikor már olyan nagy Lánynak, vagy Fiúnak érzem magam, hogy büszkén bizonyítom, hogy vissza tudom tartani addig míg a bilihez érek, időben jelzem is, hogy mire készülök. Ez az igazi Családi Öröm. Rögtön nagy Lány, vagy nagy Fiú leszek Szüleim szemében, büszkélkednek velem, és joggal teszik, mert nem kell a pelus, csak bugyika. Ez nekem is tetszik kényelmesebb is, ha nincs az a nagy csomag a popsim alatt. Azt a kis kényelmetlenséget, hogy abba kell hagynom játszást addig míg bilizek, már szívesen felvállalom a sok-sok együttes örömért, dícséretért és azért, mert ez már a saját igényem is. Tudom, érett lettem a szobatisztaságra, mert napközben és éjszaka is bilibe, vagy wc-be végzem szükségleteimet.